一日一日故去，你在我心中鲜活而明亮，你像那圆盘般的月亮，清润而无暇，你

Napról napra elmész, friss és ragyogó vagy a szívemben, olyan vagy, mint a korongszerű hold, tiszta és hibátlan, olyan helyzetben van, hogy nem tudok mászni az életemben. Nem tudom elképzelni, hogy beleesett-e saját értékébe, vagy belement a halandói világba, s még egy kis gondolat istenkáromlás ellene.

Napról napra, élsz és fényes vagy a szívemben, szereted azt a lemezszerű holdat, tiszta és makulátlan, olyan helyzetben vagy, hogy az életem nem mászott fel a magasba. Nem tudom elképzelni, hogy az ár vagy a porba esel, egy kis gondolat megszentségtelenít téged.

Napról napra friss és fényes vagy a szívemben. Olyan vagy, mint a hold, ami olyan, mint egy korong. Világos és hibátlan. A helyzeted olyan magasság, amit egész életemben nem tudok elérni.Nem tudom elképzelni, hogy a világba zuhansz, vagy a világba zuhansz, istenkáromlás, ha belegondolsz.